Oates (1971) szerint a munkafüggőség olyan viselkedés, melynek lényege, hogy a személynek folyamatos, kontrollálhatatlan és túlzott szüksége van arra, hogy dolgozzon, miközben mindez kedvezőtlen hatással van az egészségére, boldogságára és társas kapcsolataira.

Moiser (1983) meglátása szerint azok a személyek, akik hetente több mint 50 órát dolgoznak, munkafüggőségben szenvednek. Azonban, mint tudjuk a munkavégzés mennyiségét számos tényező befolyásolja: környezeti, szituációs (társadalmi, kulturális, gazdasági) tényezők mellett szociális és személyiségbeli faktorok egyaránt. Ebből kifolyólag azokat az embereket, akik kedvezőtlen anyagi helyzetük miatt dolgoznak az átlagosnál jóval többet, nem tekinthetjük munkafüggőnek.

Maslowitz (1980) szerint munkafüggő az a személy, „aki mindig több időt és gondolatot szentel a munkának, mint amennyit a helyzet megkövetel, ami pedig megkülönbözteti a munka alkoholistákat más emberektől, az a munkájukhoz való attidűdjük, nem pedig a munkájukkal eltöltött idő”.

A munkafüggő jellemző tünetei:

• az érdeklődés beszűkülése – csak a munka érdekli, egyéb kapcsolatai leépülnek, egészségével, családjával nem törődik
• alacsony önbecsülés jellemzi őket
• perfekcionizmus – irreálisan nagy elvárásai vannak magával és másokkal szemben
• külső visszajelzések és megerősítések extrém fontossága
• nehéz vele együtt dolgozni, mert csak a saját teljesítményére figyel
• képtelen kompromisszumokra
• folyamatos időhiányban szenved
• alacsony bizonytalanságtűrés jellemzi
• megvonás – a munkavégzés hiánya idegességet, stresszes állapotot vált ki
• a probléma tagadása – ezt a környezet is erősíti, hiszen a sokat dolgozó embereket elismerik, becsülik
• szabadidejében (hétvégén, nyaralásokon) is dolgozik
• kapcsolatok leépülése

A munkafüggőség leggyakoribb következményei:

• egészségügyi panaszok: fáradtság, fejfájás, szédülés, légszomj, mellkasi fájdalom, emésztési zavar, allergiák, gyomorfekély, szívinfarktus, agyvérzés
• viselkedésbeli és kognitív zavarok: álmatlanság, kikapcsolódási képtelenség, feledékenység, koncentrációs nehézségek, hiperaktivitás, ingerlékenység
• problémák a társas kapcsolatokban: csökkent szociális működés, empátia, intimitás, érzelemkifejezés

A munkafüggő személy sokszor védekezik azzal, hogy a rengeteg munkát a családjáért, annak boldogságáért teszi, miközben nem veszi észre, mindezzel éppen az ellenkező hatást éri el. A tapasztalatok szerint a családterápia, a kognitív-viselkedéses terápia, illetve a csoportterápia kiválóan működhet ezeknél a betegeknél.

Kiváltó okai:

A munkafüggés kiváltó okai között jelentős szerepet játszanak a külső, társadalmi elvárások, amelyek az egyre magasabb szakmai tudás, a sikeres karrier elvárását közvetítik. Szerepet játszanak családi, nevelési tényezők: a túlzott szülői elvárások, vagy a jutalmazás hiánya. Az addikció-elmélet szerint a munkafüggés kiváltó oka a megnövekedett adrenalin szint. A tanuláselmélet szerint a munka pozitív megerősítést kap, ezért az egyén megtanulja, hogy munkával kezelje problémáit, főként az alacsony önértékelésből eredő szorongásait. A vonás-elméletek szerint a munkafüggőség kialakulása speciális személyiségjegyekkel magyarázható.

Forrás: Medit-állj.hu, Elekes Zsuzsanna: Egészségkárosító magatartások és mérési módszerek