Mi okozza az evészavarokat? – ez az aggódó hozzátartozók visszatérő kérdése. Ma úgy fogalmazhatunk, hogy többféle tényezőnek van szerepe. Vannak hajlamosító faktorok (például gyermekkori kövérség, a családban előforduló hasonló zavarok, vagy a  karcsúság-ideál szerepe), vannak továbbá kiváltó tényezők (például családi feszültségek: az apa alkoholizálása, válási fenyegetettség stb., vagy a szexualitás kudarcai, szexuális zaklatás), s betegségfenntartó tényezőkről is beszélünk, amelyek stabilizálják a kialakult zavart (ilyenek például az alultápláltság biológiai következményei).

Az evészavar fő megjelenési formái:

• Anorexia      nervosa
• Bulimia      nervosa
• Túlevés és kóros kövérség
• Izomdiszmorfia

Anorexia nervosa

Az anorexia nervosa ideges étvágyhiányt jelent szó szerint, kóros lesoványodással járó evési zavar. Az anorexiát nehéz palástolni, mivel a nagyarányú lefogyás felkelti a családtagok figyelmét. Tünetei a következőkben foglalhatók össze:

1. Félelem az elhízástól soványság esetén is – röviden súlyfóbiáról beszélhetünk.

2. Testképzavar: a beteg kövérnek látja magát extrém lefogyás után is.

3. Legalább 15 %-os súlyhiány, súlyvesztés (durva közelítésül: a normális testsúly a testmagasság 100 fölötti cm-einek száma mínusz 10 % – azaz egy 170 cm-es lánynak legalább 63 kg-osnak kell lennie).

4. Nőknél a menstruáció elmaradása.

 Az AN-ban szenvedő fiatal nyilvánvalóan túl sovány, de ennek ellenére azon aggodalmaskodik, hogy 'túl kövér'. Nagyon vigyáz arra, hogy mit eszik, folyton 'fogyózik', és akkor is tagadja, hogy éhes, amikor valójában majd éhen hal.

Soványsága következtében menstruációja rendszertelenné válhat vagy teljesen elmaradhat. Az iskolában gyakran mintagyerek, aki mindig jó jegyeket kap. Ennek ellenére nem képes érzékelni, mi történik a saját testével.

Ahogy az anorexiában szenvedő gyermek egyre soványabb lesz, alultápláltsága elkezd káros hatást gyakorolni a belső szerveire. Vérnyomászavarok léphetnek fel, a beteg vérnyomása leesik, ha túl hirtelen áll fel, úgy érezheti, elájul. A szívverése is abnormálisan lelassulhat, akár percenként 20-ra is. Vérszegénység és székrekedés léphet fel. Az anorexiás beteg többnyire szokatlanul sápadt és állandóan fázik.

Az anorexiások személyisége is megváltozik, az addig készséges és “jól nevelt” lány dacos, indulatos, akaratos lesz, a családban az evés körüli csetepaték mindennaposakká válnak. A kezelésben gyógyszereknek és a pszichoterápiáknak egyaránt szerepük van, nagymértékű fogyás esetén kórházi ellátás szükséges.

Bulimia nervosa

A bulimia nervosa „ökörétvágy”-at jelent, leginkább farkaséhségnek fordíthatjuk. A túlevési rohamokkal és önhánytatással jellemezhető evészavart gyakran nem veszi észre a beteg környezete, mivel titokban hódolnak kóros szenvedélyüknek – néha még a szülő vagy a házastárs sem tudja, hogy túlevések, önhánytatások fordulnak elő. A bulimia tünetei a következők:

1. Túlevési epizódok, falásrohamok.

2. A hízás elkerülésére különböző manipulációk: leggyakrabban önhánytatás, vagy túlzott hashajtóhasználat, extrém testedzés, koplalás.

3. A súlyosabb formák esetében hetente legalább két falásroham van.

4. Állandó aggodalmaskodás a testsúlyra és alakra vonatkozóan.

 A bulimia általában normális testsúllyal jár, de kövérséggel és soványsággal (anorexiával is) egyaránt társulhat. A kövér bulimiások általában hashajtóznak. Bulimiában néha más viselkedészavarok is előfordulnak: indulatkitörések, öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek, önsebzések, alkoholizálás, lopkodás stb. Mindkét evészavar-típus gyakran jár depresszióval vagy kényszerbetegséggel, de más szorongásos zavarral is. Mivel az önhánytatások során a gyomorsav a fogzománc belső felszínét erősen rongálja, nemritkán fogorvos állapítja meg a zavart az önhánytatás eltitkolásakor is.    

Túlevés és kóros kövérség

A túlevéses betegség egy nemrégiben felismert kóros állapot. A túlevéses betegségben szenvedők gyakran rengeteget esznek, s nem képesek evési szokásaikat kontrollálni. Ez a betegség más, mint a bulimia nervosa, mivel a túlevéses betegek általában nem szabadulnak meg az elfogyasztott tápláléktól hányás vagy hashajtó szedése útján.

A legtöbb ember időnként túl sokat eszik, és sokan vannak, akik úgy érzik, gyakran többet esznek a kelleténél. A sok evés azonban még nem jelenti, hogy valaki túlevéses betegségben szenved. Az orvosok még mindig vitatkoznak a túlevéses betegség kritériumain. Az viszont biztos, hogy a legtöbb túlevéses problémával küszködő ember

- gyakran mások által abnormálisan nagy mennyiségűnek tartott ételt fogyaszt el.

- gyakran érzi úgy, nem képes kontrollálni, hogy mit és mennyit eszik.

- az alábbi érzések és viselkedésformák közül több is jellemző rá:

1. A szokásosnál sokkal gyorsabb evés.

2. Kellemetlen telítettség-érzés.

3. Nagy mennyiségű étel elfogyasztása, még akkor is, ha nem éhes.

4. Magányos evés az elfogyasztott étel mennyisége fölött érzett szégyenkezés miatt.

5. A túlevés után bűntudat, depresszió, vagy undor érzése.

Új típusú evészavarok és a testépítés kultusza

A férfiak körében a legújabb evészavar az izomdiszmorfia, melyet régebben fordított anorexiának hívtak. Míg az anorexiások bizonyítottan sokkal kövérebbnek látják magukat a valóságnál, addig az izomdiszmorfiások olyan izmos testépítők közül kerülnek ki, akik a valóságnál jóval soványabbnak észlelik saját testüket. Ez az evészavar azért is veszélyes, mert a cél érdekében az ilyen problémával küzdő férfiak sokszor szteroidokat és egyéb káros tömegnövelő szereket vesznek magukhoz, amely súlyos szövődményekhez vezethet.

Az evészavarok kialakulásában szerepet játszó tényezők:

Biológiai, pszichológiai és szociokulturális tényezők játszanak szerepet az evészavarok kialakulásában, ugyanúgy, ahogy fenntartásában is. A genetikai meghatározottság, a biológiai, agyi eltérések, különféle mentális és fizikai kóros állapotok, a diétázás okozta élettani hatások a társuló pszichés és környezeti faktorokkal együttesen fellelhetőek az evészavarok hátterében.

A pszichológiai tényezők közül a perfekcionizmus, a fokozott kontrolligény vagy kontrollvesztés élménye, korai traumatikus életesemények, szexuális abúzus jelennek meg leggyakrabban. A szociokulturális aspektusok között szerepelnek a társadalmi elvárások, a szépségideálok, a média által közvetített üzenetek, illetve a megfigyelhető kulturális különbségek is ezeknek a jelentőségét támasztják alá. Az éhség és telítettség belső jelzései egyre inkább háttérbe szorulnak. A fogyasztói társadalom hatására az ételhez kapcsolódó külső jelzések kerülnek előtérbe, a látvány, a jutalmazó funkció egyre inkább felülírja a biológiai szükségleteket. Az evés pótcselekvéssé válhat, pótolja a hiányzó struktúrát, illetve akár egyszerű-bár csak rövidtávon hatékony- menekülési útvonalat jelenthet a konfliktusok elől. Az érzelmek szabályozásában játszhat még szerepet, elnyomhatja a negatív érzéseket, elvonja a figyelmet a hiányzó érzelmek okozta fájdalomról. Amíg az evés kitölti a gondolatainkat, vagy amíg eszünk, addig nem kell gondolkodni és érezni. A túlevések során átélt kontrollvesztés élménye bűntudatot, szégyent gerjeszt.

Mit tehetünk, ha evészavarban szenvedő él a környezetünkben?

Megfelelő kezelés hiányában a tünetek általában súlyosbodnak, így a türelem és a várakozás ebben az esetben nem megoldás. A kezelés sokszor életbevágóan fontos lehet, hiszen például a legveszélyesebbnek tartott anorexia nervosa egy olyan életveszélyes betegség, amelynél a halálozási arány a betegség kezdete után 10 évvel 6-10%, míg 20 év után akár 20%-is lehet.

Ezért fontos, hogy mindenképpen meggyőzzük az evészavarban szenvedőt, hogy forduljon szakemberhez még akkor is, ha nincs betegségtudata. Mivel az evészavarok a pszichoszomatikus betegségek közé tartoznak, ezért mára már felismerték, hogy a gyógyszeres kezelés önmagában nem vezet eredményre. A lélek gyógyításának első, és egyik legfontosabb lépése, hogy az evészavaros felismerje, hogy komoly betegségben szenved. A gyógyulásba vetett hit kiépítése szintén fontos része a terápiának. A foglalkozások célja, hogy az evészavarban szenvedő megtanulja reálisan észlelni saját magát.

Forrás: SOTE Klinikai Pszichológiai Tanszék, Varga Márta- klinikai szakpszichológus, Higi Vera: Az éhezéstől a zsírfóbiáig – tragikus vége lehet az evészavarnak