A társfüggő személy másoktól teszi függővé önértékelését, véleményét, hangulatát vagy tetteit, élete nehézségei miatt másokat okol, ahelyett, hogy felvállalná a felelősséget. Nem érzékeli a határt önmaga és mások között, könnyen befolyásolható, ugyanakkor akaratos és manipulatív, kapcsolataiból hiányzik a kölcsönös szabadság és az önállóság. A társfüggőség következménye és lételeme az emberi játszmák útján történő manipuláció. A társfüggőséghez két ember kell, egy társfüggő kapcsolat kialakulásáért mindkét fél felelős.

A társfüggős viselkedés megakadályozza az egészséges, szabad, egyenrangú és bensőséges emberi kapcsolatok kialakítását.

A társfüggőség oka

A társfüggőség egy gyermekkori trauma következménye: A gyermek élete kezdetén függ a szüleitől, különösen édesanyjától, hiszen számára az anyával való kapcsolat megszakadása a halált jelentené. Éppen ezért, ebben a függő viszonyban teljes biztonságban kell érezze magát. Ha a gyermek (különösen élete első hat hónapjában) ezt nem kapja meg, folyamatosan keresni fogja, így felnőttként is a biztonságot nyújtó társat keresi majd kapcsolataiban, tehát társfüggővé válik.

Ennek oka az, hogy körülbelül hat hónapos kortól három éves korig a gyermeknek valamelyest el kell szakadnia az anyától és bizonyos mértékű önállóságra kell szert tennie. Azonban ha az elszakadás előtt nem volt lehetősége megélni a biztonságos kötődést, az elszakadás nem történhet meg megfelelő mértékben, mert a gyermek még mindig biztonságos kötődésre vágyik. Ez a vágy folyamatosan akadályozza a gyermeket a felnövés, a felnőtté válás folyamatában, hiszen olyan életszakaszokban is függő kapcsolatok kialakítását eredményezi, amelyekben épp az önállóság kialakítása, sőt, akár kiharcolása volna a feladat. A társfüggő személy tehát azt várja a másik embertől, amit gyermekként szüleitől nem kapott meg, projektálja (kivetíti) rá saját szülőképét. A személybe, akivel függőségi kapcsolatba kerül, a társfüggő ember tudattalanul azt a szülőt látja bele, akihez a megfelelő életszakaszokban nem tudott helyesen kötődni, és akiről így nem tudott egészségesen leválni.

A kisgyermekkorban történő leválás (szeparáció) beteljesítésére ismét lehetőség van a 12. és 16. év környékén (a fejlődési újraélés időszaka), ám ha ekkor sem történik meg, a kialakuló társfüggőség felnőttkorban mind kapcsolatainkra, mind életvitelünkre, mind önmagunkhoz való viszonyunkra destruktívan hat.

A társfüggőség oka tehát a feldolgozatlan kora gyermekkori fejlődési trauma.

A társfüggőség tünetei

A társfüggő ember nem akarja felvállalni a teljes felelősséget véleményéért, érzéseiért, tetteiért, életéért, hanem inkább másoktól teszi függővé ezeket. (Ha ez nem sikerül – ha a másik fél nem partner a társfüggő játszmában – akkor is úgy viselkedik, mintha boldogulása tőle függne és sértettnek, csalódottnak, becsapottnak érzi magát, mert a másik fél nem úgy viselkedik, ahogyan szerinte kellene.) Másként megfogalmazva: Az ember kívülre helyezi a kontrollpontot, nem önmaga, hanem mások, és a körülmények által határozza meg magát.

Mivel másra akarja áttolni a felelősséget, fontos számára, hogy a kapcsolat megmaradjon. Ebből megfelelési kényszer ered. Ugyanakkor, mivel másokat tart felelősnek saját dolgaiért, elvárja, hogy mások is megfeleljenek neki. A megfelelési kényszer miatt a társfüggő személy könnyen befolyásolható, manipulálható lehet, a másokkal szemben támasztott elvárásai miatt pedig követelőző és manipulatív. A két véglet hullámokban válthatja egymást, de mindegyik a társfüggőség jele.

Mivel másoktól függ, úgy érzi nem tud kapcsolatai nélkül létezni, ezért mindent megtesz azért, hogy kapcsolatai fennmaradjanak (pl. olyan kapcsolatból sem lép ki, ami egyértelműen romboló). A társfüggő személy tehát igyekszik érzelmeit elfojtani, véleményét a többiekéhez igazítani, és a mások elvárásainak megfelelően viselkedni és cselekedni. Ezzel próbálja biztosítani azt, hogy társai ne lépjenek ki a kapcsolatból. A megfelelési kényszer miatt azt sem fejezi ki nyíltan, hogy mire van szüksége. Ugyanakkor azt is igyekszik elérni, hogy a kapcsolat beteljesítse elvárásait, ennek érdekében kezd manipulációba és játszmákba.

A társfüggő személyt tehát négy szál kötözi ahhoz a személyhez, akitől függ:

• Felelősség hárítása – Önbizalomhiány – Nem hiszi, hogy képes megoldani problémáit,      ezért nem vállalja fel élete felelősségét.
• Aktivitás hiánya – Elvárás – Másoktól várja problémái megoldását, ezért saját életében passzív.
• Autonómia hiánya – Megfelelési kényszer – Meg akar felelni azoknak, akiktől problémái megoldását      reméli, hogy számíthasson rájuk. Ebben az igyekezetében feladja azt a      képességét, hogy önálló lényként önmaga határozza meg magát.
• őszinteség hiánya – Manipuláció – Mivel meg akar felelni, nem fejezi ki nyíltan igényeit. Ezért manipulál,      játszmázik, célozgat, ráutaló viselkedéssel próbálja rávezetni társát      arra, hogy mit vár el.

Tünetek

• Ha valaki nem tudja elkülöníteni saját gondolatait és érzéseit másokétól, más embereken és az ő problémáikon gondolkodik, felelősnek érzi magát értük.
• Ha az embernek mások figyelmére, jóváhagyására van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát.
• Ha az ember más problémái miatt is idegeskedik, aggodalmaskodik, felelősnek érzi magát.
• Ha az ember mindig igyekszik mások kedvében járni. (megfelelési kényszer)
• Ha az ember nem tudja, hogy mit akar, nem képes felismerni, hogy mire volna szüksége.
• Ha másokra támaszkodik, saját igényeinek meghatározásában és kielégítésében, úgy hiszi mások jobban tudják, hogy mire van szüksége.
• Összeomlik vagy kiborul, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy várta.
• Minden energiáját másokra és az ő boldogulásukra fordítja.
• Bizonyítani próbálja, hogy méltó arra, hogy szeressék.
• Nem hiszi el, hogy képes gondoskodni önmagáról. (Aki ezt nem hiszi el, rendszerint így is él, tehát úgy tűnhet, hogy valóban nem volna képes rá.)
• Mindenkiben megbízik.
• Idealizál másokat, és csalódott, ha nem elvárásainak megfelelően viselkednek.
• Nyafog, durcáskodik, sír, fenyegetőzik, veszekedik, ordít, könyörög, hízeleg, manipulál, elnyomja vagy megvesztegeti a másikat, hogy megkapja, amit akar.
• Jelentéktelennek és bármire  méltatlannak érzi magát.
• Önmagát vádolja olyan dolgokért, amikért nem is felelős.
• Nem tartja magát „elég” jónak.
• Fél a visszautasítástól.
• Gyakran kerül áldozatszerepbe.
• Fél hibázni.
• Arra vágyik, hogy mások „jobban szeressék”.
• Nem fejezi ki nyíltan az igényeit mások felé, inkább játszmázik, vagy szavakkal, tettekkel célozgat, utalgat.
• Nem meri nyíltan kifejezni igazi érzéseit, attól félve, hogy akkor mások nem fogadják el.
• Hagyja, hogy mások megbántsák és nem is próbálja megvédeni magát.
• Nem bízik önmagában és döntéseiben.
• Nehezére esik egyedül lenni.
• Társaságba, tévénézésbe, számítógépezésbe, olvasásba, zenehallgatásba, alkoholba, szexbe, drogokba, munkába, evésbe, vagy bármilyen más tevékenységbe menekül, mert nem tudja egyedül, „önmagával” jól érezni magát.
• Úgy tesz, mintha nem történnének vele rossz dolgok, még akkor is, amikor éppen történnek.
• Úgy tesz, mintha nem volna szüksége senkire és senkitől semmire.
• A világot és az embereket vagy tökéletesnek vagy pocséknak látja.
• Hazudik, hogy megvédje és  fedezze azokat, akiket szeret.
• Nehezére esik örülni és spontánnak lenni.
• Általában nyugtalan, de nem tudja, miért.
• Aggódik, hogy megszakadnak a kapcsolatai.
• Úgy érzi, hogy kapcsolatai fogságban tartják.
• Úgy érzi, hogy mások vagy mások érzései irányítják.
• Fél a saját haragjától.
• Úgy érzi, tehetetlen, erőtlen ahhoz, hogy változtasson önmagán vagy életén.
• Úgy érzi, hogy valaki másnak kellene megváltoznia ahhoz, hogy jobban legyen.
• Gondolkodásmódjára a végletesség jellemző (fekete-fehér gondolkodás).

Hogyan kezelhető a probléma?

Szerencsére a legtöbb esetben a társfüggő ember saját magától is felismerheti a bajt és így őszintén szembenézhet a gondjaival. Még sikeresebben veheti fel a harcot, ha hozzá közel álló személyek maximálisan támogatják a küzdési folyamatban. Ám ha ez nem elég, nyugodtan vegyük igénybe szakember segítségét! A kezelési módszerek közül választhatunk egyéni, -és csoportterápiát is. A terápia során tudatosítják a beteggel a probléma forrását, ami után elindulhat a gyógyulás felé vezető úton.  Ám a még sikeresebb és hatékonyabb kezelés érdekében érdemes különböző gyakorlati tevékenységekkel is támogatni a függőség leküzdését. Ez lehet bármilyen hobbi vagy feladat, ami örömet okoz a társfüggő számára és amelyeket egyedül is végezhet. A lényeg, hogy töltse meg tartalommal a napjait, ne hagyjon időt magának arra, hogy haszontalannak és értéktelennek érezze magát.

A gyógyulás sokszor hosszú és megerőltető folyamat, de mindenképpen megéri a fáradtságot. Hiszen a terápia végén a társfüggő ember egy független, erős, önmagát szerethetőnek és értékesnek tartó, lelkileg egészséges személyiséggé válik, aki képes egyedül is jól érezni magát.

Forrás: Wikipédia, Nőinetcafe – Izsák Adrienn