A dohányzás, bár a környezet, a társadalom által legtöbbször elfogadott, tolerált viselkedés, mégis a szenvedélybetegségek közé tartozik. Az erős dohányosokat ugyanaz a tévhit vezérli, mint a többi szenvedélybeteget: meg vannak győződve arról, hogy uralják cselekedeteiket, és bármikor felhagyhatnak káros szokásukkal, abbahagyhatják a dohányzást. De ez korántsem ennyire egyszerű! A dohányzás ugyanis erős függőség kialakulásához vezet. A cigarettafüstben levő anyagok közül a nikotin erős biológiai kötődést alakít ki, és nagyon nehéz elhagyni a dohányzáshoz fűződő megszokott mozdulatokat, lemondani a mindennapos szertartásokról (pl. a kiadós étkezések után vagy a kávé mellett elszívott cigaretta).

Három folyamat játszik szerepet a függőség kialakulásában:

• A nikotin a függőséget a dopamin felszabadulásának befolyásolásával éri el, ezáltal fokozza az örömérzetet, oldja a szorongást, javítja a koncentráló képességet, emellett emeli a pulzusszámot, vérnyomást, cukor- és májanyagcserét, gyomorsavtermelést. nikotin az agy jutalmazó központjára meglehetősen gyorsan fejti ki a hatását, mivel a cigarettafüst beszívása után akár 8-10 másodperc alatt eléri az agyat. Ez közvetlenül jutalmazza az idegrendszert megerősítve ezzel a dohányzást.
• Egy idő után azonban már azért van szükség a cigarettára, hogy a személy fenntartsa a szervezetében a nikotin megszokott szintjét. A csökkenő nikotin mennyisége mellett azt tapasztalja, hogy ideges, nyugtalan, ingerült. Ha rágyújt a cigarettára, akkor az ingerültsége, idegessége nagyon gyorsan megszűnik. A dohányosok ezt gyakran a cigaretta és a nikotin nyugtató hatása példájaként hozzák fel. Ez azonban tévedés. A nikotin stimuláns hatást fejt ki. Például növeli a vérnyomást, emeli a pulzust, szűkíti az ereket, növeli az éberséget. A nyugtató hatás csak abból az illúzióból adódik, hogy a dohányos a csökkenő nikotinszinttel együtt járó kellemetlen tüneteket szüntetheti meg a rágyújtással. Ráadásul a problémák nem oldódnak meg attól, hogy rágyújtott a cigarettára. A dohányzás azt ígéri, hogy megoldja a problémát, de az esetek túlnyomó többségében a problémák maradnak, sőt szaporodnak.
• Az idegrendszer mindezeken túl összekapcsolja a nikotin hatását és azokat az ingereket, amelyek körül veszik a dohányzó személyt, így például a cigaretta ízét, látványát, a füstöt, a dohányzó helyiséget, a reggeli kávét, és a sor még hosszan folytatható. Ennek következtében a környezeti ingerek is felébreszthetik a dohányzás utáni vágyat az idegrendszerben, és a dohányost a rágyújtásra késztetik.

A dohányzásra való rászokás gyakran már egészen fiatalkorban megtörténik. Ebben minden bizonnyal jelentős szerepe van a külső környezetnek: a kortársaknak és a családi mintának – dohányzó szülők gyermekei is gyakrabban válnak dohányosokká. Ha a serdülő bizonytalan önértékelése a környezet bátorításával társul, akkor az első néhány szál cigaretta elszívását kísérő kellemetlen élmények – fejfájás, émelygés, hányinger –, és a dohányzással járó kockázatok ismerete sem tántorít el a rászokástól. A serdülők gyakran nem képesek szorongásaik, belső feszültségeik kezelésére, a dohányzás pedig átmenetileg elfeledteti a rossz érzéseket. Később, amikor már kialakult a függőség, a cigaretta a feszültségoldás eszköze.

Nikotinfüggőség diagnózisa:

A WHO ajánlása szerint a nikotinfüggőség diagnózisa állapítható meg, ha az alábbi kritériumok közül legalább három teljesül.

• A dohányzás utáni erős vágy illetve sóvárgás.
• A dohányzás alacsony szinten tartásának nehézsége.
• Elvonási tünetek - pl. irritáltság, sóvárgás, koncentrálási zavarok,rossz közérzet, a depresszió, a szorongás, a nyugtalanság, az ingerlékenység, az idegesség, a hízás, az étvágy fokozódása és éhség - megjelenése a dohányzás felfüggesztése után.
• Tolerancia kialakulása és ennek függvényében emelkedő nikotinadag igénye.
• A társasági tevékenységek és a kötelességek hanyagolása a dohányzás érdekében.
• A dohányzás folytatása annak ellenére, hogy a személy tisztában van az egészségre gyakorolt káros hatásokkal.

Kezelés és leszokás:

A nikotinfüggőség kezelését nehezíti, hogy a dohányosban a testi dependencia mellett erős pszichés függés alakult ki. A rágyújtás "szertartása" étkezés után, egy kávé mellett, társaságban vagy fiatalok esetében szórakozóhelyen a dohányos életének - nem ritkán társadalmi életének - része lesz, és ezekben a helyzetekben következhet be leggyakrabban a megingás.

Meglepő, de azon nikotinfüggők, akik egyik napról a másikra teszik le a cigarettát, és többé nem gyújtanak rá, többségben vannak azokkal szemben, akik segítséget kérnek a leszokáshoz. Az elhatározást jelentősen segítheti a félelem a megbetegedéstől, egy közeli hozzátartozó vagy barát dohányzással összefüggésbe hozható halála, illetve nők esetében a teherbeesés, férfiaknál a baba megjelenése a családban. Mégis, sok nikotinfüggőnek van szüksége aktív segítségre ahhoz, hogy szenvedélyétől megszabaduljon.

A nikotin szintjének fokozatos csökkentésében nyújt gyógyszeres segítséget a nikotinpótlás, amelynek számtalan formája létezik.

• A tapasz a bőrön keresztül juttatja a szervezetbe a kívánt mennyiségű nikotint. Alapvetően két formája létezik: az egyiket a nappali órákban kell fennhagyni, míg a másik forma 24 órás nikotinadagolást biztosít, megelőzve a reggeli cigaretta utáni sóvárgást.
• A rágógumi előnye, hogy a kívánt nikotin mennyisége szabályozható. Fontos, hogy a beteg megtanulja, hogyan kell rágni a gumit: a kezdeti rágcsálás után az orca és a fogak között kell "parkolni", hogy a nikotin a száj nyálkahártyáján keresztül szívódhasson fel.
• A nikotinos cukorkát, az édességhez hasonlóan, lassan kell szopogatni.
• Az inhalátor egy cigaretta alakú műanyag berendezés, amelyhez nikotinnal töltött patron csatlakozik. A szájrész megszívása nikotint szabadít fel; ez különösen előnyös azoknak a betegeknek, akik hiányolják a dohányzás mozdulatait.
• A nikotinos orrspray a leszoktatás legerősebb eszköze. A tartályból a nikotinoldat közvetlenül az orr nyálkahártyájára kerül, ahonnan nagyon gyorsan szívódik fel. Ez a módszer lehetőséget ad olyan erős dohányosok      leszoktatására is, akiknél az előző módszerek egyike sem vált be.
• A nikotinfüggőség kezelésénél egyre gyakrabban veszik igénybe az akupunktúrát. A terápia során tűket helyeznek a beteg testtájainak különböző pontjaira, amelyek körülbelül fél óra múltán távolítanak el, két tű kivételével, amelyek a fülben maradnak..
• Az utóbbi időben láttak napvilágot azoknak a kísérleteknek az eddigi eredményei, amelyek a nikotinfüggőség elleni vakcina létrehozásával kísérleteznek. Az alapgondolat a fehérjéhez kötött nikotin bejuttatása a      szervezetbe, amely felismerve az idegen anyagot, specifikus ellenanyagot kezd termelni. A későbbiekben bejutó nikotint az ellenanyag megköti, és az így kialakult komplex - mérete miatt - már nem tud átjutni a vér-agy gáton, így a nikotin idegrendszeri hatása elmarad.

A dohányzás káros hatásai:

A dohányzás a szív és érrendszeri betegségek kockázati tényezője.
A tüdő, gége, a szájüreg, a nyelőcső és a hólyagrák egyik rizikófaktora a dohányzás.
A dohányzók között gyakoriak az idült légúti betegségek..
A dohányzók között gyakori a fekélybetegség.
A dohányos cukorbetegnél gyakoribbak a szövődmények.
A dohányzásnak szerepe van a szemtünetekkel járó pajzsmirigybetegség kialakulásában és a kórfolyamat súlyosbításában.

A dohányzás gyengíti az immunrendszert.
A dohányzás kedvezőtlen hatással van a gondolkodásra.
A dohányzók több gyógyszert fogyasztanak, mint a nemdohányzók, mert a dohányzó betegeknél az egyes gyógyszerek anyagcseréje a szervezetben gyorsabb és a fokozott átalakulás következményeként hatékonyságuk mérsékeltebb, mint a nemdohányzók esetében.
A mozgásszervi betegségek közül a combfej-elhalás kialakulásában, valamint más több ízületet érintő idült folyamat fellobbantásában, ezen állapotok súlyosbításában a dohányzás szerepet játszik.
A dohányzás oki tényezőként szerepel az ínygyulladás, és a fogágy betegség létrejöttében.
Az erős dohányzás az időskori vakság egyik okozója.
A dohányzás a csontritkulás egyik rizikófaktorának tekinthető.
A dohányzás csökkenti a szervezet C, B-1 és B-6 vitamin tartalmát.
A dohányfüstös környezet a nemdohányzók egészségét is veszélyezteti.
A dohányzó férjek nemdohányzó feleségei között gyakoribb a tüdőrákos megbetegedés, mint a nemdohányzó férjek nemdohányzó feleségei körében.
A környezeti dohányfüst súlyosbítja a szívbetegek panaszait, növeli a szívinfarktus-halálozás kockázatát.
A dohányzás impotenciát okozhat.
A dohányzás hátrányos a fogamzásra.
A dohányzó terhes veszélyezteti saját és a születendő gyermeke egészségét.
A terhesség alatti dohányzás következményeként gyakoribb a magzati halálozás, vetélés, koraszülés, és a szülés körüli halálozás.
A terhesség alatti dohányzás a magzati fejlődés visszamaradását idézi elő, kisebb lesz az újszülöttek testsúlya, testhossza, fej- és mell körfogata.
A szoptatás alatti dohányzás károsítja a csecsemő egészségét! Az anyatej közvetíti a dohányfüst méreganyagait.
A terhesség alatti dohányzás a születendő gyermek értelmi fogyatékosságának lehet az okozója.
A terhesség alatt dohányzók újszülöttei körében gyakran észlelhető légúti megbetegedés.
Az apa dohányzása a károsodott ondósejtek miatt növeli az utódok rákos megbetegedésének a kockázatát.
A dohányzó terhesek újszülöttei között gyakoribb a megnagyobbodott pajzsmirigy.

Forrás: Leteszemacigit.hu, Sulinet – A dohányzásról, WEBBeteg – Mit tartalmaz a cigaretta?, Életünk.com, HáziPatika.com – Nikotinfüggőség tünetei és kezelése

 CIGI - TÉNYEK ÉS TÉVHITEK

Sokan mondják, hogy a dohányzás csak egy rossz szokás és akaraterővel könnyű leküzdeni. A leszokással kísérletezők viszont már tudják, hogy a dohányzásról nehéz leszokni. Már régóta tudjuk azt, hogy a dohányzás során a függőséget elsősorban a nikotin alakítja ki. Ugyanakkor azt is megfigyelhetjük a dohányosokon, hogy jellemző szokásokat tesznek magukévá. Ilyen értelemben a rossz szokás és a függőség szembeállítása mesterséges, mert mind a kettő igaz a dohányzásra.

Az idegrendszer alkalmazkodik a nikotinhoz, így idővel kialakul az egyik legmakacsabb függőség, amit a kokaintól és herointól való függésnél is erősebbnek tartanak. Sokan mondják, ha ilyen veszélyes, akkor miért lehet legálisan fogyasztani. Az igazság az, hogy a dohányzás elterjedésekor még nem lehetett tudni a cigaretta számos negatív hatásáról. A legtöbb leszokni vágyó dohányos többször vág neki, és csak 4-5 kísérlet után tudja végleg letenni a cigarettát. A kitartás meghozza az eredményét és leszoknak a dohányzásról. Vannak módszerek, amelyek megkönnyíthetik a leszokást. Ezen a honlapon ilyeneket talál.

CIGI - HATÁSAI, VESZÉLYEI

Azt már a legkisebb gyerekek is tudják, hogy a dohányzás veszélyes, és károsítja az egészséget. Nap, mint nap halljuk a TV-ben, a rádióban, a iskolában. Köztudott, hogy hat a sív és érrendszerre, károsítja a tüdőket.

De vajon hogyan hat a fiatalokra?

A fiatal korban elkezdett dohányzás legkorábbi következményei légzőszervi vonatkozásúak.

1.Több tízezer fiatalkorú, serdülőkorú vizsgálati adatai bizonyították, hogy kifejezett az összefüggés az e korban jelentkező "köhögéses-köpetürítéses-nehézlégzéses" panaszok és a dohányzási magatartás között.

2.A fiatalkorú "egészséges" dohányzók esetében a szokásos, rutin légzésfunkciós vizsgálatokkal eltérés nem észlelhető! "Finomabb" módszerek azonban már "rendellenes" viszonyokra utalnak.

3.A légzésfunkciós eltérések alapja kóros szöveti elváltozás! Ezt igazolták a szövettani vizsgálatok.

Számos szerző egybehangzó véleménye: A dohányzás elhagyása a tünetek, a funkcionális eltérések, a kóros elváltozások csökkenését, megszűnését eredményezi!

CIGI - ÉRDEKESSÉGEK

A "light" cigaretta végeredményben még veszélyesebb is, mint a normál nikotintartalmú cigaretta.
Az ilyet szívók ugyanis azt hiszik, hogy ezekkel kevesebb káros anyag jut a szervezetükbe. Tanulmányok ezzel szemben azt mutatták ki, hogy ha valaki light cigarettát szív, akkor azt mélyebben szívja le, hogy több nikotinhoz jusson. Ráadásul gyakrabban gyújtanak rá és kevésbé hajlanak a leszokásra az ilyen terméket használók, mivel úgy gondolják, hogy ez a cigaretta nem annyira káros. Ez azonban nem igaz. A light cigaretták előállításához számos olyan adalékanyagot használnak, amely igen veszélyes. Köztük van az arzén-monoxid, az aceton, a naftil-metiléter, ami molyirtószerként is használatos, illetve a hidrogén-cianid, ami a náci haláltáborok gázkamráinak egyik méreganyaga volt.

Az egyre népszerűbb vízipipa füstje kátránymentes, de a cigarettához képest ötszörösen növeli a vér szén-monoxid-(CO-) tartalmát, ezzel közvetlenül károsítja az erek falát és a tüdõt.

Nem igaz az a mondás, hogy a dohányzás élénkíti az agyat. Sőt, minden bizonnyal roncsolja az agysejteket és ezzel együtt csökkentheti az intelligenciát is.

Ha valaki 35 éves kora előtt teszi le a cigarettát, hosszútávú kilátásai nem lesznek rosszabbak azokénál, akik sohasem dohányoztak.