A Nemzeti Drogellenes Stratégia 2013-2020 – Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen című dokumentum elveiben és megközelítésében teljes mértékben illeszkedik az Európai Unió 2013–2020-ra vonatkozó új drogstratégiájához.

A Stratégia vonatkozási területeként a kábítószer-problémát határozza meg, azonban felhívja a figyelmet a nemzet általános lelki egészségi állapotának a kábítószer, valamint más kémiai és viselkedési függőségi problémákkal való szoros összefüggéseire. A kábítószer-problémák hatékony kezelése megkívánja a kapcsolódó nemzeti szakpolitikai stratégiák összehangolt megvalósítását.

A Nemzeti Drogellenes Stratégia újszerűsége

A kábítószer-használat minden formája kockázatot jelent az egyénre és annak közösségeire, így a társadalom egészének egészségére nézve. Ezért a Nemzeti Drogellenes Stratégia gyújtópontjában a tiszta tudat és józanság, a szerhasználat nélküli életmodell, az egészséget alapvető értékként közvetítő szemléletmód, a pozitív értékek folyamatos megerősítése áll. A személyes és közösségi fejlődés, a szermentes életmód és értékvilág megerősítése, és az ezeket támogató ismeretek elsajátítása mellett, természetesen a kábítószer-használathoz kapcsolódó kockázatok és károk kezelése is fontos feladat.

Az egészségfejlesztő megközelítés célja egy olyan társas környezet kifejlődése, melyben jelentősen csökken a lelki egészséget és életvezetést negatívan érintő problémák kialakulásának veszélye. Ennek megvalósulása az egészségközpontú szemlélet érvényesülésétől, a szermentes életmód megerősítésétől, valamint a korszerű bűnmegelőzési eszközök együttes használatától várható. Az egyén és a közösség fejlődését szolgáló célokban osztozók érzelmi és erkölcsi megerősítő tevékenységeit támogatja.

A kezelés-ellátás területén a felépülés-központú szemléletmód érvényesülését, az érintettek egészségi állapotának legtejesebb helyreállítását célozza meg.

A szubszidiaritás^[1] – közösségi irányultság – elve alapján a drogprobléma kezelésében meghatározó szerepet szán a közösségeknek, mivel a társadalmi problémák azokban a közegekben kezelhetőek hatékonyan, ahol keletkeznek.  Így a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok helyi szerepvállalásának és koordinációs tevékenységének erősödését konkrét célként fogalmazza meg.

A Nemzeti Drogellenes Stratégia üzenetei

A Nemzeti Drogellenes Stratégia – közvetlenül vagy közvetetten – különböző csoportoknak szóló üzeneteket is közvetít:

• Az      egyéneknek és a helyi közösségeknek azt, hogy mindenki felelős a vele      együtt, illetve a környezetében élő személyek sorsának alakulásáért.
• A      kábítószer-használatot elutasítóknak megerősítést, hogy jó úton járnak,      tudnak és képviselnek valamit, amit érdemes másoknak is továbbadni.
• A      kábítószereket kipróbálóknak egyértelmű jelzést, hogy a szerhasználattal      kockázatot vállalnak, árthatnak maguknak és környezetüknek.
• A      függőknek reményt, hogy felépülésük lehetséges, vannak olyan programok,      kezdeményezések, a józanság értékét vállaló és hirdető közösségek, amelyek      segítségével gyökeresen megváltoztathatják életük alakulását.
• A segítő      hivatások művelőinek, a szakmai közösségeknek, hogy fontos szerepük van a      Nemzeti Drogellenes Stratégia megvalósításában
• A      társadalom tagjainak, hogy a stratégia elkötelezett a kábítószer-probléma      hatékony kezelése mellett, megfelelő és hatékony eszközökkel rendelkezik      mind a szerhasználat visszaszorítása, mind a kábítószer-bűnözéssel      szembeni fellépés területén.

A Nemzeti Drogellenes stratégia alapértékei

A Stratégia elismeri és tiszteletben tartja az élethez, emberi méltósághoz és egészséghez, azon belül a kábítószermentes élethez fűződő jogokat. A bódító hatású anyagok és szerek az ember testi és lelki integritását sértik, hatásuk alatt az egyén saját és mások egészségét veszélyezteti, ezért a személyiség szabad kibontakozásához való jog korlátai a drogokkal kapcsolatban is érvényesülnek.

A személyes és közösségi felelősségvállalás szerint minden egyén felelős önmagáért, és a hozzá kapcsolódó közösségekért, másfelől a közösség is a hozzá tartozó személyekért. A társas, intézményes környezet valamennyi szereplője felelős azért, hogy ne kezdődjön el a kábítószer-használat, vagy ez már megtörtént, akkor abból ne alakuljon ki problémás szerhasználat, függőség. A felelősségvállalás az egyénre is vonatkozik, mivel a szerhasználat a környezetet is terheli.

Az egészséges élet feltételeinek kialakítása, az egészségi állapot fenntartása és lehető legteljesebb helyreállítása csak a közösségi aktivitás növelésével lehetséges. Minél több olyan kezdeményezés szükséges, amely a szerhasználatot elutasító értékvilágot, konstruktív célokra való irányultságot állítja előtérbe. Célszerű a „jó gyakorlatot” megvalósító közösségi, civil és önsegítő kezdeményezések, csoportok támogatása.

A hatékony megbirkózásnak fontos feltétele a problémakezelés különböző szintjein élő és tevékenykedő szereplők közötti együttműködés.

A Nemzeti Drogellenes Stratégia multidiszciplináris szemléleten és tudományos bizonyítékokon alapul, és javasolt, hogy a különböző szakmai testületek és közösségek is tudományos megalapozottsággal alakítsák ki saját programjaikat.

Jövőkép

A kábítószer-probléma alakulásának jövőjét egy évtizedre is nehéz meghatározni, mivel a szerek kínálata és a kereslet erősen változó. A droghelyzet romlásával lehet számolni, ha nem történnek határozott, célzott és megtervezett társadalmi szintű beavatkozások. A keresletet számos társadalmi folyamat fokozhatja, ilyen a „szerkultúra” erősödése, amit nemcsak az illegális kábítószernek minősülő anyagok használata, hanem más kémiai anyagok fogyasztása és a függőséget keltő viselkedésformák is befolyásolnak.  Szociológiai szinten a társadalmi, lélektani feszültségek növekedése, a gyermekkori és ifjúsági személyiségfejlődési rendellenességek gyakoribbá válása, valamint a társadalmi támaszrendszerek gyengülése is ebbe az irányba hat.

A jelen drogstratégia a klasszikus drogpolitikai eszközökön túl, új módszerekkel próbálja javítani a droghelyzetet. E módszerek hatékonyak lehetnek az említett folyamatok ellensúlyozására különösen akkor, ha a cselekvési terv megfelelő pénzügyi kereteket és politikai akaratot tükröz.

Célkitűzések

A Nemzeti Drogellenes Stratégia három beavatkozási területen állapít meg célokat, fejlesztési irányokat: 1. Egészségfejlesztés, kábítószer-megelőzés; 2. Kezelés, ellátás, felépülés; 3. Kínálatcsökkentés.

Általános célok

• A társadalom értékszemléletében hangsúlyosabban jusson érvényre a saját és mások egészsége iránti elköteleződés, mint alapérték.
• Szélesedjék azon közösségi és szakmai kezdeményezések hatóköre, amelyek a felnövekvő korosztályok egészségesebb életvitelét szolgálják.
• Jöjjenek létre a kábítószer-problémák új típusú, korábban nem tapasztalt megnyilvánulási formáival való megbirkózáshoz szükséges közösségi és szakmai válaszok.

Konkrét célok

• Növekedjék az olyan programok száma, amelyek megerősítik a kábítószereket nem fogyasztó fiatalokat, népszerűsítik a szermentes életformát.
• A megelőzési programok tervezése során fordítódjon kiemelt figyelem a család szerepének megerősítésére és a szülői szerepre való felkészülésre.
• Csökkenjen a kábítószereket kipróbáló, illetve alkalomszerűen használó serdülők adott korosztályon belüli aránya.
• Alakuljon ki a gyermek- és fiatalkorúak addiktológiai ellátását szolgáló intézményrendszer, amely a valós szükségleteknek megfelelő országos lefedettséggel és általános hozzáféréssel működik.
• Javuljon a szenvedélybetegek egészségügyi és szociális ellátását biztosító intézményrendszer hozzáférhetősége és országos lefedettsége.
• A problémás szerhasználók és függők körén belül növekedjék a kezelésbe kerülők aránya, és törekedni kell a megfelelő ideig történő kezelésben tartásukra.
• Az ellátás minőségének és hatékonyságának értékelése érdekében törekedni kell a minőségbiztosítási követelményrendszer kialakítására. Csak megfelelő szakmai ajánlással rendelkező és monitorozott egészségfejlesztési programok valósulhassanak meg Magyarországon, a köznevelési intézmények tevékenységét is beleértve. Az egészségügyi és szociális szolgáltatók a vonatkozó szakmai irányelvek alapján végezzék tevékenységüket, és a szolgáltatók mindegyikénél történjen rendszeres klinikai, vagy szociális intézményi minőségbiztosítási audit.
• A rendelkezésre álló források és szervezeti keretek között növelni kell a rendőrségi fellépés hatékonyságát.
• Erősödjék a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF) helyi szerepvállalása és koordinációs tevékenysége.
• Kerüljön felülvizsgálatra a Lelki Egészség Országos Programja, valamint elfogadásra az alkoholprobléma visszaszorítását célzó szakpolitikai program, illetve történjék meg azok drogellenes stratégiával való összehangolása.
• Javuljon az ágazatok közötti, illetve a helyi és nemzeti szintű együttműködések hatékonysága.

Elszámoltathatóság

A Nemzeti Stratégia minden esetben feltüntet olyan eredményességi indikátorokat, amelyekkel a célok elérése vizsgálható. Így a Stratégia teljesítése áttekinthetővé és a költségráfordítás ellenőrizhetővé válik. Meghatározott időközönként elvégezzük a Nemzeti Stratégia felülvizsgálatát.