1.      A helyzetfelmérés célja, vizsgálati módszerei és folyamata

A drogellenes stratégia alapját három helyzetelemzés, a XVI. kerületben végzett kutatás összehasonlítása és összegzése adja. A helyi droghelyzet feltérképezése nélkül nem lehet megalapozott helyi drogstratégiát alkotni.

Az első helyzetfelmérést a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, az Egészségesebb Iskolákért Hálózat Magyarországi Egyesülete, valamint a Kompánia Kortárs-segítő Egyesület végezte, 2004. decemberétől 2005. február végéig. A felmérés során két vizsgálati módszer került alkalmazásra: fókuszcsoportos beszélgetés, valamint kérdőíves megkeresés.

A felmérés előkészületeinél kézenfekvő volt mindazokat az embereket felkeresni, akik valamilyen formában, kapcsolatban állnak a kábítószer probléma jelenségével, annak érintett szereplőivel. A XVI. kerületi droghelyzetről megfelelő információval rendelkeznek mindazon intézmények, amelyeknek feladata és szerepe van a kereslet és a kínálat csökkentésének területén, akik az egészségügyi ellátórendszerben dolgoznak, és azok, akik közvetlen kapcsolatban állnak a veszélyeztetett korcsoporttal.

Az első fókuszcsoportban a rendőrség, ügyészség, pártfogói felügyelet, a családsegítő szolgálat munkatársait vettek részt. A második fókuszcsoport az egészségügyi ellátórendszer képviselőiből állt: addiktológus, pszichiáter, a gondozási központ vezetője, a kerületi ÁNTSZ egészségvédelmi munkatársa, iskolapszichológus, ifjúsági védőnők és iskolaorvosok. A harmadik fókuszcsoportba a fiatalokkal napi kapcsolatban álló pedagógusokat, iskolaigazgatókat, gyermekvédelmi felelősöket, iskola-egyesületi titkárokat hívták meg.

A fókuszcsoportok felé a fő kérdések a következők voltak:

• Milyen mértékű az illegális szerek fogyasztása, melyek a legveszélyeztetettebb csoportok, milyen szereket fogyasztanak elsősorban a kerület fiataljai?
• Hogyan látják a drogfogyasztók ellátásában szerepet játszó kerületi szervezetek, intézmények munkáját?
• Milyen szerepet szánnak a helyi KEF-nek, és mit javasolnak az eredményes stratégia kialakításához?

A drogokkal kapcsolatos ismeretek és attitűdök megismerése céljából egy rövid kérdőívet is kitöltöttek a fiatalok – összesen 146 fő.

A második kutatás a XVI. kerületi KEF, az Önkormányzat és az Egészségesebb Iskolákért Hálózat Magyarországi Egyesülete közreműködésével valósult meg 2009-ben. A XVI. kerület iskoláiban tanuló diákok veszélyeztetettsége az egészségkárosító magatartásformák, valamint szükségletek és igények az iskolai prevenciós tevékenységek iránt címmel készült el. 5 iskola, 16 osztályában történt kérdőíves adatfelvétel, összesen 134 nyolcadikos és 171 tízedik osztályos diák közreműködésével.

A veszélyeztetett korcsoport (a kerületben működő általános iskolák és a középiskola 8. és 10. évfolyamos diákjai) ismereteinek, attitűdjeinek és veszélyeztetettségének mérése történt - iskolánként, évfolyamonként.

A szükségletek mértékét a kérdőívben szerepeltetett három kérdésblokkra adott válaszok alapján állapították meg. Az első kérdésblokkban mások egészségkárosító magatartását kellett megítélniük, a második blokkban nyilatkoznak saját terveikről, elképzeléseikről, arról, hogy miként képzelik el jövőbeni (egészség-) magatartásukat. Ezt egészítette ki egy attitűd-blokk, amelyben a szerekhez, szerhasználókhoz, szerhasználathoz kapcsolódó érzéseiket, ítéleteiket fogalmazták meg. E három blokkra adott válaszaik alapján valószínűsítették veszélyeztetettségüket illetve védettségüket a szerhasználat és más károsnak minősülő magatartásformával szemben.

A harmadik kutatást, helyzetfelmérést a kerület 14 iskolájában, pedagógusok, diákok és szülők kérdőíves megkérdezésével végezte az Önkormányzat 2014 januárjában. A kutatás során 1353 diák, 1289 szülő és 340 pedagógus töltötte ki az egészségmagatartással kapcsolatos kérdőíveket. A résztvevők nagy számát tekintve a vizsgálat reprezentatívnak tekinthető, ám a szakiskolások, ami a legális és illegális szerek fogyasztása tekintetében a legérintettebb területnek számít, csak kis számban, mindössze 16%-os arányban szerepeltek a felmérésben.

A főbb kérdéscsoportok a következők voltak:

• Sportolási      szokások
• Táplálkozási      szokások
• Egészségkárosító      szokások – diák – szülő
• Stressz-tűrés,      stressz-kezelés
• Internet      használat diák – szülő – pedagógus vélemény
• Szórakozás
• Gyermekek      kapcsolatrendszere
• Kábítószerrel      kapcsolatos ismeretek diák – szülő – pedagógus

A felmérés célja volt, hogy pontos képet kapjunk a 13-18 éves korosztály egészséggel kapcsolatos magatartásáról, és szüleik pedagógusaik véleményét is megismerjük. Az eredmények figyelembe vételével hatékony cselekvési program összeállítása válik lehetővé, a stratégia mindhárom beavatkozási területén (1. Egészségfejlesztés, kábítószer-megelőzés; 2. Kezelés, ellátás, felépülés; 3. Kínálatcsökkentés; lásd: III. rész, Célkitűzések).

 

2.     A helyzetelemzés összegzése

Területi sajátosságok

A XVI. kerületben alacsony a lakósűrűség, vagyis a lakásállomány döntő többsége (80%-a) kétszintes, egy vagy néhány lakásból álló kertes ház. A lakások minősége, felszereltsége a fővárosi átlagot minden tekintetben meghaladó arányban jónak mondható. Az átlag feletti életkörülmények miatt a lakásállomány igen értékes, és ez a tény feltételezi a szociálisan kedvezőbb összetételű, magasabb státuszú lakónépességet (melyet alátámaszt az átlagosnál magasabb jövedelem-színvonal, az álláskeresők alacsony, 2,1 %-os aránya is). Ugyan a diplomások aránya ezt nem igazán tükrözi, viszont a törzsökös, a lakosság döntő többségét képező, több generáción át egy helyen felnövő konzervatívabb és lokálpatrióta szellemiségű, felső-közép státuszú lakónépesség jelenléte ezt igazolja. Ez a lakó- és családi környezet védettséget jelenthet a fiatalok döntő többségének.

Mindazok, akik kapcsolatban állnak a drogszíntérrel, a kerületben élő fiatalok drogérintettségét alacsonyabbnak érzik, mint más fővárosi kerületekben. Kivételt jelent a 35-40 évvel ezelőtt a városrész közepén emelt Centenáriumi lakótelep és annak lakói. Az itt élő családok többsége más városrészekből rekrutálódott^[1] (javarészt
az itteni nagyüzem dolgozói voltak), ebben a kerületben gyökértelennek mondhatók. Az elmúlt évek alatt itt felnőtt fiatal generáció tagjai közül többen a veszélyeztetett korcsoporthoz tartoznak. A lakótelepi környezet hatásaként elkülönülésük a kerület többi lakójától vitathatatlanul igazolható. Ha a fiataloknál a lakótelepeken tapasztalható erős kortárscsoport-hatás párosul a jövőkép hiányával, az ambíciók feladásával, akkor megnőhet a rizikós egészségmagatartásúak, egészségkárosító viselkedésűek száma.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kerület erősen vonzó adottságai miatt betelepülők csoportját sem. Közös jellemzőjük a szülők, a családfők átlagot meghaladó jövedelme, és az ezzel járó nagyobb elfoglaltságot igénylő munkakörök betöltése.

Gyermekeik esetenként több szabadidővel, több zsebpénzzel és nagyobb szabadsággal rendelkeznek hasonló korú társaiknál. Nem automatikusan következik be, de nagyobb az esélye annak, hogy az ilyen körülmények között szocializálódott fiatal élménykereső magatartása dominánssá válik, ha a családok élete hiányokkal terhes, és ennek következményeként beáll az értékvesztés állapota. A kerületben dolgozó családsegítők, védőnők és pedagógusok a fiatalok e csoportját is a legveszélyeztetettebbek közé sorolják. Ha a jó életkörülmények ellenére a gyenge tanulmányi eredmények, az alulmotiváltság, esetleg az évvesztés és a gyakori iskolaváltás is jellemzővé válik, akkor a rizikótényezők kumulációja eredményeképpen valószínűsíthető a kockázatkereső magatartás kialakulása. A veszélyeztetettség állapotának beazonosítása a pedagógusok, a segítségnyújtás az erre szakosodott intézmények feladata, majd a felismerést követően megfelelő célzott és javallott megelőzési technikák nyújthatnak segítséget.

A drogérintettség a kerületben

A szerhasználat okozta problémákat az érintett területek szakemberei kisebbnek látják a fővárosi és az országos átlaghoz képest egyaránt. Azonban az országosan tapasztalható tendencia összességében helyi szinten is beigazolódik: a szerhasználók számának növekedése, és egyre fiatalabb életkorban történő szer-kipróbálás tapasztalható.

A BRFK XVI. kerületi Rendőrkapitányságon 2013 évben 12 eljárás indult kábítószerrel való visszaélés miatt. Más kerületekhez képest kevesebb a regisztrált kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény. A vádemelések száma alacsonynak mondható, a tavalyi évben 17 darab előállítás történt, amiből 4 esetben emeltek vádat, és 10 esetben szűntették meg az eljárást elterelésbe lépés miatt. Fontos kiemelni, hogy a 17 érintett személyből 2 kiskorú gyermek.

A rendőrség bűnüldöző munkájának töredékét teszi ki a droghasználat, a drogokkal való visszaélés felderítése, nyomozása. Pontos adatokkal a kerületi ügyészség mellett működő pártfogói felügyelet munkatársai rendelkeznek. A drogfüggők elérése nehéz, gyakran nincs bejelentett lakásuk, vagy nem ott tartózkodnak, így eltűnnek a rendőrség elől, esetenként körözés alatt állnak.

A pedagógusok úgy vélik, hogy már az általános iskola felső tagozataiban, akár a hetedik osztálytól kezdve is vannak droghasználók. A 2014-ben végzett egészségmagatartás felmérés eredményei is alátámasztják vélekedésüket, mivel a megkérdezett diákok már a 13 éves korosztályban is többen válaszolták, hogy egyszer, vagy többször kipróbáltak valamilyen kábítószert. 

Több esetben merült fel gyanú, hogy valaki a diákok közül illegális szert használt iskolaidőben, az iskolában. A 2013 októbere óta a Rendőrség irányításával működő iskolai bűnmegelőzési program keretében előadásokat tartó rendőr beszámolója szerint az iskolákban kettő esetben került sor rendőri intézkedésre tartás gyanúja miatt.

A pedagógusok szerint a rendszeres droghasználók minden esetben problémás életutat járnak be, több iskolaváltást követően kimaradnak az iskolákból, és ez a legmegbízhatóbb indikátora az egészségkárosító magatartás valószínűségének. A pedagógusok erős félelmét mutatja a kérdőíves kérdezés azon eredménye, mely szerint a megkérdezett tanárok majdnem 2/3-a véli úgy, hogy találkozott már olyan gyermekkel, aki drogot fogyasztott.

Az iskolaorvosi hálózat szakemberei rendelési idő alatt nem találkoztak olyan tanulóval, aki a szerhasználat miatti állapotváltozással, vagy viselkedési eltéréssel felhívta volna magára a figyelmet. Informális módon azonban tudomásuk van olyan diákokról, akik rendszeresen fogyasztanak kábítószert. A tanulók beszélgetéseik során tesznek utalásokat drog kipróbálására, de ez konkrétumokkal személyes kapcsolatban nem jelenik meg.

A drogproblémával jelentkezők ellátása a kerületben továbbra is egy helyszínt jelent. A „Támasz” gondozóban a korábbi tapasztalatokkal ellentétben egyre több az iskoláskorú, akár 16 éven aluli gyermekek is jelentkeznek segítségért.

Az elterelés a kerületi lakosok esetében a helyi Támaszgondozóban, és az angyalföldi Jász utcai gondozóban történik, de problémás droghasználók a főváros más ambulanciáján is előfordulhatnak önkéntesen vállalt kezelésen. Számuk nagyobb az éppen eltereltekénél, ezt igazolják az elkészült interjúk a problémás droghasználó vagy metadonkezelés alatt álló kerületi lakosokkal.

A rendőrség információi szerint a kerületben továbbra sincsenek kábítószer fogyasztásra kitüntetett területek, a fogyasztás helyszíne vélten továbbra is a lakások, házibulik világa.

Kik a szerhasználók?

Amit biztosan tudunk, az az elterelésre utaltak, a drogambulancián megjelenők szociális összetétele. Az alacsony elemszám miatt tipikus, jellegzetes csoportalkotó ismérvet nem találhatunk, a jómódúak és a deprivált^[2] rétegek egyaránt szerepelnek a nyilvántartásokban.

Mind a kezelőhelyeken, mind az elterelésben lévők között megjelentek a diákok, 18 éven aluliak, őket a sűrű iskolaváltások jellemzik. A felnőtt korúak élethelyzetét tekintve a kezelt drogfüggők között sokan már munkanélkülivé váltak, az eltereltek csoportja pedig e tekintetben is heterogén.

A droghasználók nagyobb arányban fiúk-férfiak, lányok ritkábban fordulnak elő. Az iskolai egészségmagatartás felmérés eredményei szerint is több fiú próbálja ki a kábítószert.

Elsősorban a pedagógusok körében általános a szülők, családok jó anyagi helyzete és a gyermek droghasználata közötti összefüggés abszolutizálása. A rendvédelmi szakemberek szerint a kerületbe egyre nagyobb számban beköltöző jómódú családok jelenléte az olcsó, könnyen hozzáférhető szintetikus szerek megjelenésével már nem befolyásolja meghatározóan a kereslet, és ezzel a fogyasztás növekedését.

Ugyancsak a rendőrség véleménye alapján a kerület továbbra is célpontja a drog megszerzése érdekében elkövetett vagyon elleni bűncselekményeknek.

A szerhasználat okai

A drogot kipróbálók, a rendszeres droghasználók és a drogfüggők esetében differenciálatlanul ugyanazokat a kiváltó okokat, jellegzetességeket sorolták fel a fókuszcsoportos beszélgetések résztvevői. Elsősorban a családi gondok, problémák azok, amelyek a droghasználathoz vezetnek. Ezeket az elgondolásokat támasztja alá egy 2007-ben lebonyolított budapesti mintán végzett kutatás is, miszerint a családi rendszerben tapasztalható problémák a kábítószerek kipróbálása szempontjából kiemelt kockázati tényezőnek számítanak. Elvált szülők, elhanyagolt gyermekek, érzelmi deficit, a törődés, ellenőrzés hiánya mellett a hárítás, a droghasználat tagadása szerepel a hibás szülői magatartás formái között. A kerületben végzett egészségmagatartás felmérés szerint a megkérdezett diákok 70%-a teljes családban, édesanyjával és édesapjával él, ami kiemelten jó aránynak tekinthető. Ha a családban elindul egy kedvezőtlen folyamat, amely elsősorban a gondviselés hiányából fakad (munka-leterheltség, szülés utáni korai munkába állás, zsebpénz-kompenzáció, ingerszegény családi környezet – esetenként a szülők alkoholfogyasztásával és gyógyszerfogyasztásával halmozva), abban az esetben az iskola és a gyermekjóléti központ, a családgondozó és a védőnő segítése érdemben nem mindig hatékony. A problémák a rossz tanulmányi eredménnyel kezdődnek, emiatt a fiatalok elindulnak egy többszöri, egyre gyengébb követelményeket támasztó iskola felé. Itt a kortárshatás felerősödik, az egészségkárosító magatartásformák gyakoribbá válnak. Általános a dohányzás, a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás és megjelennek az illegális szerek.

Ezek közül a legnagyobb problémát jelenleg az alkoholfogyasztás és a dohányzás okozza, ezért a helyi KEF-nek fontos feladata, hogy a drogproblémán túl a többi egészségkárosító magatartásformával is foglalkozzon.

Teljes egyetértést tapasztaltunk abban a kérdésben, hogy a drogérintettség mértéke, a drogokkal, drogfogyasztással szembeni tolerancia a különböző iskolatípusok szerint jelentősen szóródik. A tradicionális szelleműnek tartott, régóta működő, magas presztízsű középiskolákban a legalacsonyabb, és a szakiskolákban, a szakközépiskolák 2-3. évfolyamain a legmagasabb. Ez az összefüggés az itt tanuló diákok családi hátterében, a diákok problémás életvezetésében, az egészségkárosító magatartásformák és más deviáns^[3] magatartásformák általánosan nagyobb gyakoriságában éppúgy megmutatkozik. A felsorolt problémákat azonos gyökerűnek és egymással összefüggő jelenségnek látják a pedagógusok, pszichológusok, családgondozók, gyermekvédelmi központ munkatársai, iskolaorvosok és védőnők egyaránt.

A leggyakoribb illegális szer

A különböző területeken dolgozó szakembereknek keményebb drogokról nincs tudomásuk, elsősorban a marihuána, a diszkódrogok közül az amfetamin, és az egyre nagyobb teret nyerő designer drogok[4] fogyasztása a jellemző.

Nagy valószínűséggel illegális kábítószerek a kerületen belül is beszerezhetőek, a nagy látencia miatt ennek mértéke nem ismeretes. Az Örs vezér tere, a szomszédos kerületek diszkói, a kábítószer szempontjából fertőzöttnek számító Budapest VIII. kerület, ahol könnyen hozzájuthatnak a fogyasztók e szerekhez.

Az iskolai prevenció[5] helyzete

A kerületi iskolákban a drog prevenció az előírt minimális formában, de jelen van. Az „Életvezetési ismeretek és készségek” és a DADA^[6]programon túl a pedagógusok még a CHEF[7] programot említették, illetve a kerület 3 iskolája vesz részt a BRFK iskolai bűnmegelőzési programjában. Minden iskolában történik valami, ami témáját tekintve prevenciós tevékenységek körébe sorolható, de az iskolák többségében nem tudatosult az egészségfejlesztési szemlélet, a programok elsősorban ismeretátadó jellegűek.

Az iskolai prevenciós munkával kapcsolatos információ hiányt mutatja a pedagógusok kérdőíves felmérése, ahol szinte minden iskolában nagy számmal fordultak elő ellentétes válaszok arra nézve, hogy az iskola részt vesz-e drogmegelőzési programban, van-e egészségnevelés az iskolában. Az akkreditációval és ajánlással rendelkező prevenciós programok alkalmazása még nem indult el.

Az iskola, mint az intézményes szocializáció kiemelkedő fontosságú színtere, fontos szerepet kell hogy vállaljon a felnövekvő generációk életmódjának, és ezen belül egészségmagatartásának formálásában. Erre kiváló lehetőséget teremthetne az a körülmény, hogy a gyerekek fejlődésük egy különösen érzékeny szakaszában idejük jelentős részét az iskolában töltik. Az iskola nemcsak ismeretek átadására, hanem általában kulturális technikák továbbadására is hivatott. Komoly, a történelemben először felmerült probléma, hogy a tudás egy szegmensét, a digitális kultúrához való hatékony kapcsolódást nem a tanár birtokolja, hanem a tanítványai /Gyarmathy Éva/.  A tanárok a kábítószer mellett az internetet tartják a gyermekek egészségére leginkább veszélyeztető forrásnak, és megítélésük szerint a diákok 97%-a sokat, vagy olyan sokat internetezik, hogy emiatt elhanyagolja egyéb feladatait. Ennek kezelésére, és a digitális nemzedékkel való kommunikáció kialakítására a pedagógusok nem rendelkeznek hatékony eszközrendszerrel. Ezt bizonyítja az is, hogy a pedagógusok szerint az iskolai nevelés van a legkisebb hatással a diákok egészségmagatartására, és ezt a szülők is így gondolják. A tanár-diák kapcsolat fontos védőtényezőként kellene, hogy funkcionáljon, azonban ennek hiánya jelenleg tovább súlyosbítja a generációk közötti tapasztalatcsere, értékközvetítés beszűkülését, ami komoly társadalmi kockázatot jelent.

Ugyanakkor az iskolában a társadalmi feszültségek, a családi frusztrációk hatása mellett, az iskolai kudarcok, a motiváció hiánya, valamint a deviáns minták növekvő befolyása a kortárscsoportokban, számos esetben újabb kockázati tényezőként jelenik meg.

Az iskolai prevenció szükségessége nem, de gyakorlati alkalmazása hosszú időn keresztül viták tárgya volt. Sokan úgy vélték (nem tagadva az iskola nevelési feladatait sem), hogy elsősorban az ismeretek átadása az iskola fő funkciója, s minden ettől eltérő tevékenység csak rontja a tanítás eredményességét, csökkenti azt az időt, amelyet az ismeretek növelésére kellene fordítani. Idővel ez a vélemény a háttérbe szorult, általánossá és elfogadottá vált az, hogy az iskolának felelőssége van, és ezért szerepet kell vállalnia a felnövekvő generációk egészségmagatartásának alakításában is. A fiatalok életesélyeit egyértelműen meghatározza, hogy a szocializációs időszakban sikerül-e a szükséges képességeket, készségeket és a pozitív attitűdöket interiorizálni.

A 2009-es felmérés részeként megkérdeztük a diákokat arról, hogy kitől fogadnának el tanácsokat a prevenció egyes részterületein. Szexualitással, drogismeretekkel és a törvények megismerésével kapcsolatban, ismereteket és tanácsokat külső szakértőtől fogadnának szívesebben. A pedagógusok tanácsadóként történő említése igen ritka bármilyen egészségneveléssel kapcsolatos témakörben. A 2014-es felmérés adatai szerint csupán a diákok 16 %-a jelölte meg a drogokkal kapcsolatos információ forrásaként a pedagógust. Ezek az attitűdök magyarázatot adnak arra nézve, hogy azok az iskolák tudják ezen a területen legeredményesebben végezni a feladataikat, ahol képzett egészségnevelőt foglalkoztatnak, vagy az iskola-egészségügy alkalmazottait be tudják vonni ebbe a tevékenységbe.

Mind az egészségügyi intézmények, mind a szociális intézményekben dolgozók, a pedagógusokkal ellentétben az iskolai prevenció területén érzik a legnagyobb hiányosságot a kerületben, hiszen a megfelelő iskolai prevenciót tartják a legeredményesebb módszernek a drogprobléma leküzdéséhez vagy mérsékléséhez.

A kerületben a legtöbb problémáról a szakiskola képviselői számoltak be. A segítség iránti igény általánosan fogalmazódott meg, mert a tanárok tehetetlennek érzik magukat e helyzetben, a diákok pedig nagy számban dohányoznak, isznak, és feltehetően nagyobb az illegális szerfogyasztás is körükben. Ezt a vélekedést széles körben végzett kutatási adatok is alátámasztják.